Steve egyik útja során találkozott egy Apple nevű, öreg hippivel, aki elmesélte neki egy gombás tripjét:
”Amikor megettem a gombát, valaki figyelmeztetett, hogy menjek csak ezen az ösvényen, de arra vigyázzak, nehogy belegabalyodjak a villanydrótokba, mert akkor rögvest visszakerülök oda, ahonnan elindultam. Mentem, mentem, és eljutottam egy szép kertbe. A fák között ott állt egy öregember. Megszólítottam:
Apple: - Te vagy Isten?
Isten: - Igen, én vagyok.
Apple: - Dehát akkor hogy kerülsz ide ebbe a kertbe? Mit csinálsz itt?
Isten: - Hát, arra gondoltam, hogy létrehozok egy új univerzumot. De a feleségem nem engedte, úgyhogy végül úgy döntöttem visszavonulok.
Apple: - De.. de mi lesz akkor a világgal? Nem megy tönkre teljesen? A Sátán nem veszi át az uralmat?
Isten: - Hah, valójában a Sátán egész jó barátom. Szomszédok vagyunk. Majdnem minden délután backgammonozunk a lugasban. Ő is visszavonul...
Apple: - De mi lesz az emberekkel, ha magukra hagyod őket?
Isten: - Az embereket a saját istenükké teszem, és akkor nem lesz gond.
Itt elmagyarázta, hogy az evolúciónak van egy lécsőfoka, amiben a lélek és a test nem különül el, hanem már egy, és akkor az emberek a saját istenükké válnak és nem lesz szükségük segítségre.
Apple: - De te akkor mivel fogod elfoglalni magad?
Isten: - Ó, most a színek érdekelnek. Új színeket készítek.
És egy sosemlátott színekből álló fényes kavargásban találtam magam, de csak rövid ideig lehettem ott, aztán kipenderültem belőle, és ott találtam magam, ahonnan elindultam.:(„