Tehát: Közösen eszünk a suliban, egy tető alatt, iszonyatosan ragadós kerek asztaloknál. Mindenki vesz magának egy tálkát, amibe rizst szed, és egy másikat, ha levest is akarnak enni. A leves általában olajos, halványzöld lötty, amiben levelek úszkálnak.
Két pár evőpálcikát használunk. Az egyikkel a közös tálakból szedünk, a saját rizsünkhöz, a másikkal eszünk. Egyszerre 4-5 féle étel van az asztalon, amikből össze lehet válogatni, amit szeretnél. Ha valami nem ízlik, vagy nem tudod megrágni, simán kipakolod (vagy kiköpöd) magad elé az asztalra. Ezt a szokást még nem tudtam elsajátítani.

Mindig szokott lenni egy olyan zöldség, ami valahol a káposzta és a saláta között helyezkedik el, de sötétebb zöld, ezen kívül hagymás tojás, tofu, sok zöldbab, és általam beazonosíthatatlan dolgok.
A csirkét, a kacsát szerintem úgy készítik, hogy az egész madarat mindenestül beteszik valami durvább darálóba, aztán megsütik ami kijön. Ilyen formájában egyetlen olyan darabka sem marad, amiben ne lenne több bőr és csont, mint hús. A kínaiak ezt imádják, csakúgy, mint a halfejet.