Elmondhatatlan, ami itt történt.:) Az elmúlt három hétben egy krimi-szappanopera része voltam, aminek a zárójelenete ma reggel 07.25-kor lejátszódott. Ken Kanadába tartó repülője felszállt. Épp mire hazaindulok, addigra lesz olyan a helyzet, mint amire az érkezésem előtt számítottam.:) Most mindenki boldog, egyedül én vagyok szomorú, hogy itt kell hagynom ezeket az embereket, akikkel a legjobb időt töltöttem együtt, amit csak ebben a városban lehetett.

Mit csinálunk, amikor nem csinálunk semmit? Natalia piszkálja a telefonját, vagy a laptopját. Én a kanapé széles támláján heverészek és kitalálom Will másnapi kétóráját, vagy irkálok. Steve egy sarokban ül a szakácskönyvei közt és magában motyog mindenféle szószokról és összetevőkről, amire néha helyeslőn bólogatunk. Eredetileg vegetáriánus és healthy ételeket főz, de itt szembesült vele, hogy Bruce felesége nyolcemeletes hamburgereket akar a kávézójukban látni... Joy és Zoltán otthon vannak, fotóznak, vagy átjönnek filmet nézni. Bármely más foglalatosság közben űzhető, véget nem érő szórakozás annak összevetése, hogy kinek mit mondott Ken, és kihámozni az igazságot.

Akárhányszor kilépünk a lakásból, és egy új irányba indulunk el, mindig érdekes, ismeretlen dolgokba botlunk. Sportpálya körbe-körbe sétáló tömeggel, új ételutca, zeneboltok, régi lakónegyed-labirintus, az erőműn túli táj. És már csak 2 nap.:(

Yangshuoban minden hatalmas volt, itt minden állat miniatürizált, biztos így alkalmazkodtak a sivár környezethez.
Ami a városi wildlifeot illeti, az nagyon szegényes.:( Icipici barna denevérből és apró szúnyogból van a legtöbb. A szúnyogok teljesen észrevélenül csípnek meg, de utána nagyon viszket. Ezen kívül vannak verebek, és hangos madarak, amik az otthoni szarkának felelnek meg. Ennyi.
A háziállatokat illetően széles a skála, de a látvány nagyon szomorú. Nagyon sok szintén icipici, göndör szőrű kutyácska van, olyanok mint a plüssállatok. Ketrecben árulják, őket, barna és fehér színben lehet kapni. Attól függően, hogy milyen gazdag a gazdájuk, vannak nagyon elhanyagoltak, és közepesen elhanyagoltak, a szépen ápolt nagyon ritka.
Sőt, olyan az egész, mint a Szárnyas Fejvadászban. Minél jobban keresel, annál nagyobb állatod lehet. Ezért a néhány nagyobb kutya (spicc, husky, retriver) mind jóltáplált. A macska sokkal kevesebb, de azok is soványak. A tyúkok élvezik a legnagyobb szabadságot, csak ők meg nem sokáig. Az állatpiacon nagyon kis terekben összezsúfolva mindenféle trópusi madárka, papagájok, törpenyulak, csíkosmókusok, teknősök 3 különböző méretben, és hatalmas zöld szerencsetücskök. Az egyik gyerek családjának van egy nagyon gyámoltalan kismajma, cumival és pelenkával.:.( Ahj. A francos pelenkától nem tudja rendesen használni a hátsó lábait, és nem tanul meg rendesen mászni. Olyan dühös vagyok! Will azt mondta, hogy talán azt még itt is elkobozná a rendőrség, ha tudna róla. Kivétel, ha valakinek a rokonának az ismerőse rendőr lenne. Nem értem, hogy ha néhány dologban olyan kifinomultak (pl. tea) hogy tudnak az állatokkal ilyen kegyetlenek lenni.:( ////Úgy látom ez nem lett egy objektív leírás.://///
Növényekből a városban csak platán és gingko van, kivétel az épített kertekben.
Jiangsu tartomány viszont burjánzik. Csatornák szabdalják keresztül kasul, mindenütt rengeteg a víz. A partokon szomorúfűz, égerligetek, és nyárasok, az utak mellett hatalmas leanderbokrok, és az ember lépten-nyomon szobanövényekbe botlik. Pálmafélék, kúszó- és futók, érdekes nyitvatermők. Legnagyobb bánatom, hogy bambuszt csak mutatóba láttam, és az állványzatok is fémből vannak. Legközelebb állványzat alapján választok hostot.

Ma (08.26) unifyoltunk az Other White People-lel, és elmentünk a Lotus Bar-ba. Ez egy nyugatiasra alakított vendéglátóipari egység normális sörrel, és több füsttel odabent, mint amennyi a szmog odakint.:( Volt vízipipa is, de az illatát teljesen elnyomta a kínai dohány. Azt hiszem a melegítő menőnek számít, mert a kis színpadon egymás után két jóhangú fiatal is melegítőben adott elő kínaira lefordított nyugati számokat (pl. Yellow Lemon Tree). Utánuk egy hipster srác jött, aki női hangon énekelt.
Az Other White People mesélt Dél Afrikáról, amit inkább majd élőben részletezek, de pl. mindenki utálja az Die Antwoordot. Meg hánytuk-vetettük az itteni helyzetet, és az elméletem helyesnek bizonyult. Én 6 hónapot adtam az egész Ken által felépített szarkastélynak (új szó, nagyon nagyon bocsánat, de csak így tudom kifejezni:( L ), de szerencsére Bruce épp olyan, mint amilyennek feltételeztem, és valószínűleg már októberben közli vele, hogy takarodjon innen, és rontsa máshol a levegőt mégtovább.
Egy másik asztaltól egy szép lány (a harmadik szép lány, akit itt látok, de ők aztán tényleg nagyon szépek!) előörseként megjelent egy negyvenes, angolul jól beszélő kínai, aki öt koccintás közepette hosszan üdvözölt minket az ő gyönyörű városában. Eddigre a lány odaszivárgott Zoltán mellé, (Joy valahol a pult környékén tartózkodott), és a közvetlenebb kapcsolatot elősegítő egymás fülébe kiabálás és mutogatás révén megtudakolta hogy honnan való, hány éves, tud-e kínaiul. Az ismerkedés hamvába holt, mert Joy mediterrán lendülettel vágódott Zoltán másik oldalára és jelentőségteljesen rátette a kezét a karjára. Látva a gesztenyeszínű Joyt, a szép lány szemébe mélységes értetlenség és elkeseredettség ült.:( A szárnysegéd rögtön vette a lapot. Elegáns visszavonulást hajtottak végre, anélkül, hogy Zoltán bármit is felfogott volna az egész közjátékból. Natalia az este végére megfázott egy ventillátorszélben, úgyhogy adtam neki svédcseppet.:D

Will családi ismerőse Wen Ding (22/n) elvitt minket egy szép parkba, ami Huai’an-on belül van. Sosem gondoltam volna, de létezik. Igaz, a hangulatán jelentősen ront, hogy szinte közvetlenül az erőmű lábánál terül el, és minden pontjáról látható a hatalmas, füstölő kémény, de maga a park gyönyörű. Sziklák, régi épületek, tavirózsás tó, lótuszos tó, pavilonok. Az egyik épületben régi kalligráfiák, és érdekes alakú sziklák gyűjteménye. Táncoló, tai-chiző, go-t játszó nyugdíjasok, fuvolázó úr, homárját sétáltató kisfiú.
Wen Ding egyébként fantasztikus lány. Vékony, kb. 150 cm magas, és maximum 14 évesnek látszik. Elmentünk vele megnézni a használt bicikliket, (a használt-bicikli utcába), és bár nyilvánvaló volt, hogy még csak felmérjük a terepet, már puhította nekünk a talajt. A lábával mutogatott, rugdosta a kerekeket, hangosan ócsárolta a régebbi darabokat, hahotázott az árakon, veszekedett az eladókkal. Sajnos amikor biciklit veszünk, nem lesz itt, és félő, hogy a boltosok addigra elfelejtik a neki mondott összeget.J

Steve egyik útja során találkozott egy Apple nevű, öreg hippivel, aki elmesélte neki egy gombás tripjét:
”Amikor megettem a gombát, valaki figyelmeztetett, hogy menjek csak ezen az ösvényen, de arra vigyázzak, nehogy belegabalyodjak a villanydrótokba, mert akkor rögvest visszakerülök oda, ahonnan elindultam. Mentem, mentem, és eljutottam egy szép kertbe. A fák között ott állt egy öregember. Megszólítottam:
Apple: - Te vagy Isten?
Isten: - Igen, én vagyok.
Apple: - Dehát akkor hogy kerülsz ide ebbe a kertbe? Mit csinálsz itt?
Isten: - Hát, arra gondoltam, hogy létrehozok egy új univerzumot. De a feleségem nem engedte, úgyhogy végül úgy döntöttem visszavonulok.
Apple: - De.. de mi lesz akkor a világgal? Nem megy tönkre teljesen? A Sátán nem veszi át az uralmat?
Isten: - Hah, valójában a Sátán egész jó barátom. Szomszédok vagyunk. Majdnem minden délután backgammonozunk a lugasban. Ő is visszavonul...
Apple: - De mi lesz az emberekkel, ha magukra hagyod őket?
Isten: - Az embereket a saját istenükké teszem, és akkor nem lesz gond.
Itt elmagyarázta, hogy az evolúciónak van egy lécsőfoka, amiben a lélek és a test nem különül el, hanem már egy, és akkor az emberek a saját istenükké válnak és nem lesz szükségük segítségre.
Apple: - De te akkor mivel fogod elfoglalni magad?
Isten: - Ó, most a színek érdekelnek. Új színeket készítek.
És egy sosemlátott színekből álló fényes kavargásban találtam magam, de csak rövid ideig lehettem ott, aztán kipenderültem belőle, és ott találtam magam, ahonnan elindultam.:(„

Nos, úgy tűnik itt az a szokás, hogy a lakásokat nem kitakarítva adják ki, hanem istentelenül mocskosan, az előző lakó által hátrahagyott dolgokkal együtt. Hála, a „munkám” lehet a takarítás is, (azért hála, mert így én kontrollálom, hogy mit csinálok, és mennyi ideig). Így esett, hogy a saját konyhánk után, aminek sütőolajból volt a vakolata, másnap átmentem az indiaiakhoz felmosni. Ez 4 órás művelet volt.
Mindketten a Himalája régiójából, kb. 2000 m-ről származnak, de Új-Delhiben élnek.
Nermal a ksatriják (= harcosok) kasztjába tartozik, és valóban, az egész gondolkodásmódja ezt tükrözi. Az erő, az uralom, az irányítás módjai foglalkoztatják, nagy rajongója a II. Világháborúnak, történelem és politika terén nagyon művelt. A szülei nem mentek el az esküvőjére, mert a kasztjánál sokkal alacsonyabb kasztból választott feleséget. Két kislánya van, az egyiket Vidámság-nak, a másikat Fejlődés-nek hívják. (Hindiül szebben hangzik, csak azt elfelejtettem:J)
M.K.(Emkéj) így nevezi mindenki, lehet, hogy az egész neve túl bonyolult. A bráhminok (=papság) kasztjába tartozik, a legmagasabb kaszt, Nermal mindig tisztelettel beszél vele. Ő szelíd és zárkózott, azt hiszem sok dolgot rangján alulinak tart (pl. a felmosást nyilvánvalóan mindketten:J), de korántsem öntelt. Azért nem eszik semmilyen hagymát, mert meghalt az apukája, és ez hozzátartozik az egyéves gyászhoz.

Amíg ott voltam, Nermal készített ebédet, és engem is meghívtak. Nem meglepő módon egész más a fűszerezésük, mint a kínai ételeknek, amit én ettem, abban kurkuma, curry és egy pici chili volt. Közben megtudtam, hogy a Rámajáná-t igazából Ramajan-nak, Rámát pedig Ram-nak kell ejteni, valamint hogy az egyik kedvenc bollywoodi filmemet (Devdas) az különbözteti meg a többi éneklős-táncolós műremektől, hogy egy nagyon híres kortárs író könyvéből készült, aki csupa agóniában végződő szerelmes történet ír. Miközben befejeztem a takarítást, Nermal a családjval Skype-olt, vagyis vidáman halandzsázott hindiül, és öt percenként megszakította hangos „I love you! I love you!” felkiáltásokkal és puszidobálással.

Közben megérkezett Joy, Zoltán spanyol-filippinó barátnője, aki vidám, gömbölyű és open-hearted, pont mint a neve.:)

Hát, nem sokat változtaki itt a dolgok. Pénteken végig a sulival voltunk, ami annyit jelent, hogy néha meg kell kérdezni a gyerekeket, hogy mi a kedvenc színük, és egyébként csak ülünk, és bámulunk ki a fejünkből.
De péntek este! Bruce elvitt a shaokao place-re, és kaptam tortát, meg éneklést, áá.:) Éjjel felmentünk a tetőre. (19 emelet van, de a lift rossz, és csak az ötödikig jár. Mi a tizediken lakunk). A többiek elővarázsoltak egy kb. 4 m hosszú petárdatekercset, igazi fülsiketítő kínai petárdát, hatalmas szikrákkal és füstfelhővel. Meg egy 9 darabos tüzijátékot is, és mindkettőt nekem kellett meggyújtani.:) .Kár hogy ilyet nem tudok hazavinni.:( Aztán még sokáig nézegettük a szmogon átderengő fényeket. Szóval nagyon jó szülinap volt!
Egyébként petárdáznak születésnapkor, esküvőkor, temetéskor, újévkor, egyéb ünnepkor szóval minden lehetséges alkalmat megragadnak, senki a füle botját sem mozdítja, akármilyen napszakban is történik. Itt nincs olyan, hogy „Cssss, alszik a gyerek!” A gyerekek bárhol, és bármilyen testhelyzetben képesek elaludni, utána meg egyszerűen úgy kezelik mint egy csomagot, amit előbb-utóbb haza kell vinni és letenni.